Hol is kezdjük a beszámolónkat a hétvégétől? Először talán tőmondatokban lehetne a legjobban meghatározni ezt a hétvégi kiruccanást:

- A tervezettnél rövidebb - 16 helyett 13 óra - de még így is soknak tűnő út, 1000 km mégiscsak 1000 km
- Svájc gyönyörű. Körzővel-vonalzóval rajzolt tájak, szikével egyenesre szabott fűszálak, rend, tisztaság, hatalmas nyugalom mindenütt.
- Zürich IS gyönyörű. Mit lehet mondani egy városról, ami kisebb, mint Buda, ahol 50 millió forinttól kezdődnek a külvárosi garzonok, ahol ANNYI KERÉKPÁR ÚTVAN AMENNYI KÖZÚT, nem is beszélve a kristálytiszta ásványvizet adó közkutakról, amikből ebben a picinyke városkában 7.000 azaz HETESEZER darab van. (Éjjel-nappal TÖMEGközlekedés. Biztonság. Nyugalom. 100 forintos zsömle. 1300 forintos "sajtos negyedfontos" szendvics a mekiből. 600 forintos villamosjegy stb...)
- Szállás: szerintem patent volt. Ilyen jóízű 3 órát talán ha Arnhemben aludtam Dexterrel... És az a gusztustalan mennyiségű reggeli amit megettünk Dex, szégyeljük magunkat...
- Parádé: fergeteg, forgatag, 1.350.000 látogató, és kábé ennyi féle fajta ember (fajra, nemre, szexuális vonzódásra, vallásra, mindenre tekintettel) Valakinek bejön, valakinek nem. Mondjuk a Flinston családon meg a lánckarika nadrágos 60-as bácsin kicsit kiakadtunk, csöpet erős volt a mi kis prűd lelkivilágunknak.
- Aréna: Büntetés, büntetés, büntetés. A szervezők ugyan áradoztak, ugyan róla megharsogták hogy ilyen szuper olyan szuper, de láttunk mi már falon pókot, meg ugye voltunk Dexterrel "In Concert"-en is, így mi kicsit magasra tettük a lécet, de a léctől le is esett az állunk. BOSE hang, legújabb nagyteljesítményű lézertechnika, jól átgondolt színpadkép, számítógép vezérelt led-sorok, töméntelen Martin intelligens lámpa (mellettem a tömegből hangzott el: Baze 100-nál abbahagytam a számolást...) A videók és a galéria magukért beszélnek!
- Fellépők: Ízlések és pofonok, mindenki döntse el maga vagy olvassa el a fórumot... Mindenestre egy biztos: szinte megismételhetetlen a buli!
- Fantasztikus – a szó legszorosabb értelmében – társaság, veletek bármikor bárhova szívesen megyünk bulizni. Csak az a fránya párna ne lett volna, miután annyit téptük a szánkat...


De ne rohanjunk annyira előre...

A berlini loveparade mintájára minden év augusztusában megrendezik Svájc legnagyobb szabadtéri elektronikus tanczenei felvonulását a Streetparade-ot. Ennek a rendezvénynek a hivatalos afterpartyja az Energy. A szervezőknek eddig minden évben kemény lineup-ot sikerült összehozniuk. Idén a trance világ 3 legmeghatározóbb DJ-jét sikerült leszerződtetni. Sorrendben: DJ Tiësto, Paul van Dyk es Armin van Buuren. Amint hivatalossá vált a line-up, tudtuk, hogy ezt a megapartyt nem szabad kihagynunk. A szervezőkkel történt gyors e-mail váltás után már el is kezdtük szervezni a Tiesto.hu harmadik, s egyben legexkluzívabbnak ígérkező partybuszát. Ekkor még csak sejtettük, hogy ez nem egy hagyományosnak mondható party lesz. Ez később be is bizonyosodott.
Még mi is (a szerk.) néha csodálkozva néztünk, hogy ilyen nincs, pedig megjártunk már ezt-azt.

Az eddigieknél jóval nagyobb költségek miatt nem számítottunk nagyszámú érdeklődésre, de így is 78-an gondolták úgy, hogy velünk tartanak Svájcba.
A 78 főból 45-en utaztak velünk a partybuszon. Augusztus 12-én délután öt órakor indultunk Budapestről. A közel 1100 km-t 13 óra alatt tettük meg, így reggel hét után nemsokkal már a szállodában voltunk. Az esti party előtt a társaság legnagyobb része a fáradt utazást pihente ki a szobájában. Délután négykor egy kisebb csoporttal együtt mentünk be a belvárosba megnézni milyen is Svájcban a Streetparade. Sajnos sok időnk nem volt, mert a számunkra fontos party 18:30-kor kezdődött Zürich legnagyobb stadionjában, a felújított Hallenstadionban. Nagy nehezen megtaláltuk az akkreditácios bejáratot, s már többed magunkal bennt is voltunk a stadionban. A main aréna mellet a stadion többi részében még 3 másik terem is várta a partyarcokat. Mi leginkább csak a trance termet választottuk, ahol az éjszaka folyamán többek között a világ három első számú dj-jét köszönthettük a szinpadon.


A party - Energy 2005

A main aréna egy 12.000 fős sportcsarnok volt (mint pl. a Papp László Sportaréna - a szerk.). Amikor először beléptünk még csak egy üres terem fogadott minket, ahol már DJ Koris (CH) játszott. Lenyűgöző látvány és a szinte felülmúlhatatlan Bose hangrendszer fogadott minket. A DJ pult felett 5 hatalmas kivetítő és a csarnok közepén, jobb és baloldalon is volt még 1-1 óriás vászon. A méretekhez hozzátartozik, hogy amikor tele volt a csarnok, akkor is 4-5 perc alatt el lehetett jutni a tánctér egyik oldalából a másikba. Tele volt a stadion, de mégis lökdösődés nélkül lehetett közlekedni. Még az első sorokban is hasonló volt a helyzet. A kiszolgálás (mind ital és mind ennivaló terén) szintén első osztályú volt. Kb. 14.000 ember volt a stadionban de 1 percnél tovább sohasem álltunk sorban. A kiszolgálók kedvesek voltak, és még a visszajárót sem tartották meg maguknak. Minden DJ talán maximum 2-3 perces késéssel kezdett a kiírt lineuphoz képest. Egyik csoda jött a másik után... sorolhatnánk még nagyon sokáig őket.
(Nem akarom összehasonlítani a magyarországi viszonyokkal ezt a partyt, mert nem is szabad. Mindenesetre néha-néha az összes partyszervező elmehetne tanulmányútra egy ilyen helyre. Ismerve azonban a nevesebb hazai szervezőket, ez akkor sem segítene. Ez a mai magyar valóság. Aki egy jót akar partyzni, annak ajánljuk külföldöt - a szerk.)


DJ Tiësto (the nr. 1.) szettje

A svájci DJ után már a party elején Tiësto lépett a djpultba. Tette mindezt úgy, hogyha az egyik szervező, akivel éppen beszélgettünk nem szólt volna, akkor igencsak lemaradtunk volna. A világ első számú dj-nek sajnos nagyon rossz körülmények jutottak főleg a két órás szettjének az elején. Nem igazán volt megfelelő világítás, így sokszor nem is lehetett igazan jól látni a pultot. Ezt az egy apró hibát leszámítva egy nagyon különleges szettet hallhattunk Tijstől. Saját számaiból most csupán két tracket játszott le - a 'Forever Today'-t és az 'Adaigo for Strings'-et. Ezen kívül végig keményebb lemezeket rakott fel, s ezáltal nagyon sokan a magyar táborból is kellemesen csalódtak Tiëstoban. Sajnos mivel még Zürich utcáin javában tartott a Streetparade így a stadionban csak negyedház volt. Főleg azok voltak már bennt, akik Tiësto miatt jöttek el. Nem hiányozhattak a holland fanok sem a nemzeti zaszlóval és rajta a Tiësto felirattal. Az utolsó számot gyorsan lekeverte, mert sietnie kellett a repülőtérre, ugyanis pár órával később már Németorszgában lépett fel. Összességében egy átlagos Tiësto szettett hallhattunk, mellőzve most a saját szerzeményeket, azonban az este még csak ezután kezdődött.


Blaz és Tijs találkozásának különös kalandja:

Dj Tiësto szettje végén - mikor is sietősen lerohant a szinpadról - hála istennek belefutottam (Blaz) az egyik főszervezőbe, aki felismert és azonnal elkezdett rángatni magával "rohanjunk, Tijsnek indulnia kell" felkiáltással. Nem tudtam miért kellek én az induláshoz, de mivel szaladt, szaladtam én is. Mire kiértünk az elbarikádozott parkolóba - közben feltartott minket - egy amúgy abszolút szakszerűen eljáró - fegyveres biztonsági őr, mondván, hiába visz magával egy főszervező, ide csak a legmagasabb, "5" jelzésű karszalaggal lehet belépni. Így ott toporogtunk, míg emberem a zsebéből ki nem halászott egy tucat megfelelő karszalagot és a kezemre nem passzírozott egyet.
Végre beléphettünk egy csont üres parkolóba, ahol talán ha 5-6 autó várakozhatott. Nem értettem miért siettünk ide, amikor is megpillantottam Tiësto egyik managerét, Maurice-t, aki egy hatalmas bőröndöt gyömöszölt egy kék villogós Phaeton csomagtartójába. Mire pont a kocsi mögé értünk, az autó utasa észrevette a futástól leizzadt különítményt és kiszállt. Tiësto roppant jó kedvű volt, bár hangjában kisebb csalódottság érződött (szinte Warm Up DJ ként játszott a világ első számú lemezlovasa). Első mondata ez volt: "I guess all the Hungarians were in the front lines among this crowd of 3000" (Fogadni mernék, az összes magyar az első sorokban nyomult, a 3000 ember között)... Nagyon jól esett neki, hogy a magyarok, ha elérhető közelségben lép fel, azonnal útra kelnek. Ezek után átadtam neki egy 'Zürich'-es 'Energy'-s pass-tartót, hogy apró ajándék, csak emlékeztesse, hogy mi ide is eljöttünk megnézni. Nem tette el, hanem vad vigyorral a nyakába vette (Aki vett magának a buszon, jól becsülje meg a fénykép láttán!). Gyorsan csináltam egy fotót, mert a kocsi motorjának beindulása és a kék villogó éles fénye figyelmeztette, hogy várja a SMS Németországban...


A japán technoguru (hogy ez milyen őrült)

Tiësto után a japánok egyik kedvenc techno DJ-je, Yoji Biomehanika lépett a djpultba. Sokat nem hallottunk még eddig róla. Azt tudtuk, hogy nagyon extrém figura, s amit művelt a lemezjátszók mögött az sem volt mindennapos. Nagyon kemény technozenét nyomott, s volt benne egy kis japános hangzás. Nemcsak a saját zenéit kell ezalatt érteni. A keverések közé előre felvett japán hangszermintákat rakott be. A fényeket ekkor kezdték a csúcsra járatni. Csillagos ötöst érdemel a fénytechnikus és aki a lasert kezelte. Nagyjából fél óránként félelmetes lasershow alakult ki (5 db laserforrás votl a szinpad felett és összesen 7 színt számoltunk meg. - hol vagyunk mi ehhez képest?- a szerk.). Ekkor mi a hátsó VIP lelátón ültünk, ahonnan a látvány mégjobban földhöz vágott minket. Eltelt pár perc mire észbe kaptunk, hogy ezt meg kellene örökíteni. Yoji Biomehanika szettje alatt újra csak megszerettem a techno stílust. Olyan tiszta hang volt, amit a magyar "élvonalbeli" technoparty szervező társaság sohasem fog itthon megvalósítani. A legnagyobb ájulás akkor volt, amikor felrakta a '70-es évekből származó "The Buggles - Video Killed the Radio Star" című számot, saját remixében. Annyira széteffektezte a számot, hogy nagyon sokáig nem tértünk magunkhoz, s mindezt tetőzte a laser is!
A japán technoguru után a svájciak kedvenc hölgy DJ-je - DJ Tatana - lépett a pulthoz. Az első pár szám nagyon jó volt, nem is nagyon akartunk elmenni, de amikor rákezdett a helyi MC, úgy gondoltuk, hogy itt az idő kicsit levegőzni. Le kellett venni a mélyet és így nagyon torz lett a hang, de különben az okos MC beszólások szétütötték volna a mélyet.


Paul van Dyk (the nr. 2.) szettje

Közel éjfél volt már ekkor, s szinte tele volt már a stadion. Mindenki az este újabb fénypontját várta, aki fél egykor oda is csapott a lovak közé.
Paul van Dyk 2 órás szettje a szerkesztőség számára nagy csalódást okozott. Nagyon sok élő szett meghallgatása után ha nem is teljesen, de közel ilyet vártunk. Sajnos e helyett kaptunk 2 óra kemény progresszívet. Két darab Apple laptoppal és egy lemezjátszóval keverte a zenéket. Természetesen a végén nem maradhatott el az örök Paul van Dyk kedvenc a 'For an angel'. Paul szettje alatt összerakták a két olasz származású producer páros eszközeit. A Nu Nrg live actből összességében olyan 10 percet hallottunk. Közben elnéztünk a Hardcore terembe, ahol nagyon durva zenére nagyon durván ugráltak az emberek. Ennél többet nem tudok elmondani az ott tapasztaltakról. Egy kis ízelítő videót sikerült felvenni, de sokáig nem mertem ott maradni, mert féltettem a kamerát.


Armin van Buuren (the nr. 3.) szettje

A Nu Nrg-s fiúk után egy fél órára az Energy partyk állandó rezidens DJ-je - DJ Energy - állt a djpultba. Nagyon nem tudom a stílust jellemezni. Talán tech-trance, talán techno... Ekkor már sokkal inkább vártuk a 3:30-as Armin kezdést. Az egyik szervezőtől (aki segített minket bevinni Tiësto-hoz) megtudtuk, hogy Svájciak legnagyobb kedvence Armin van Buuren. Aztán eljött az időpont. Az MC, aki DJ Energy alatt "dolgozott" furcsa módon Armin van Burno néven prezentálta fel Armint. De szerencsére az introban már le tudták írni a nevét. Nem is tudom elmondani, hogy milyen volt az elkövetkező 2 óra. Végig ismert darabokat rakott fel Armin. Nagyon sok szám ment az új szerzői albumáról is. Ami még extra volt, hogy a szett alatt a színpadon 2-3 produkciót is láthattunk különböző művésztáncos csoportoktól. Nagyjából 20 percig bírtuk a VIP-ben, aztán előrementünk a színpadhoz, ahol a magyar csoport közel fele már fullosan elszállva partyzott. Próbáltunk kicsit táncolni is és dolgozni is. Mi inkább a munkát választottuk, de ha visszagondolok hogy milyet szettet sikerült felvenni, talán meg is érte. Sokan kérdezték, hogy miért nem táncolunk. A választ az interaktív oldalon megtaláljátok ;)
Visszatérve Armin szettjére... az est legjobban sikerült 2 órája volt. Mind zeneileg, s mind a hangulatot illetően. Reggel hat óra körül, amikor a szállodába mentünk vissza, a villamoson szinte csak magyar hangokat lehetett hallani. Meg kell említeni, hogy ilyen kiemelt rendezvényen egész éjszaka menetrendszerűen jártok a helyi közlekedési eszközök. Hol van ehhez képest mondjuk Budapest?


Végszó(?)

Nem is tudom, hogy ezek után milyen összefoglalót lehetne írni erről a hétvégéről?! Fentebb olvasható az összefoglaló, inkább köszönetet mondunk...

Köszönjük nektek, hogy velünk voltatok! Az Armin szett alatt összeverődött huszonfős magyar gruppnak meg egy extra big thank you és NYOMJÁTOK MAGYAROOOOOOK!!